Helyi és zarándok hívek töltötték meg a szatmárnémeti Székesegyházat búcsúja alkalmából május 14-én, Urunk mennybemenetele ünnepén. Az egyházmegye papjai, valamint vendégpapok körében Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök mutatta be este hét órától a legszentebb áldozatot, a híveiért ajánlva azt. A bevonulást követően Jézus Krisztus mindenhol jelenvaló létét emelte ki: "Üdvözítőnk, feltámadása után negyven napra láthatóan elvált az apostoloktól, a mennybe ment. Elfoglalta azt a helyet, ami mindig is az ő helye volt, az Atya jobbján. Ez az ünnep számunkra azt jelenti, hogy őt már nem kötik a fizikai törvények, mindenhol jelen van - nem csak Szatmárnémetiben, a Székesegyházban, hanem minden plébánián, a világ minden oltárszekrényében, mindenütt. Valóban mennybe ment, de velünk van, köztünk marad a világ végéig. Ő működik a szentségekben, ő működik általunk, papok által, és közbenjár a mennyei Atyánál."
A homíliát mondó Ft. Ulmer Mihály szakaszi plébános hangsúlyozta, Jézus nem elhagyott minket, hanem megajándékozott: „Jézus, aki feltámadt a halálból, fölment a mennybe megdicsőült testtel - a Fiúisten, a Szentháromság isteni közösségébe. De elvitte emberi természetünket is, mintegy megdicsőíti, isteni életben részesíti az embert. Ezt ünnepeljük Urunk mennybemenetelekor, ezért olyan örvendetes ünnep, hiszen nem elhagyás, vagy cserbenhagyás történt, hanem éppen megajándékozás, megdicsőítés. Egészen biztosan, az apostolok azért néztek olyan égre meredt szemmel, amikor már a felhő is eltakarta a mesterüket, mert szerettek volna ők is vele menni, de nekik itt kellett maradni és teljesíteni a mester parancsát, hogy tanúságot tegyenek róla a Föld végső határáig.
A Fiú, a Megváltó, földi munkáját befejezve az apostolokra, emberekre bízza a legnagyobb feladatot: hogy az evangéliumot hirdessék minden népnek, s a nagy művet, amit Ő megkezdett, fejezzék be. Vagyis minden kudarc ellenére, az Istennek nagy tervei vannak az emberrel. Isten bízik bennünk, még akkor is, ha nagyon sokszor elfordulunk tőle. Testvérek, életünk során mi is sokszor találkozunk az emberi gonoszsággal, és talán, amikor ezeket látjuk elcsüggedünk, s úgy gondoljuk, képtelenek vagyunk legyőzni azt. De ilyenkor elfeledjük, hogy Krisztus az ő eljövetelével, a megváltással széttépte ezeket a rémképeket. Azzal, hogy felment az Atyához a mennybe, elküldi a vigasztalót és velünk lesz minden nap a küzdelmekben, a nehézségekben. Minden nap adja a kegyelmet, ha kérjük, hogy kitartással tudjuk végigfutni életünk pályáját. Hiszen ő azt akarja, hogy a mi életünk vége is mennybemenetel legyen, és hogy ez lehetséges, azt a szentek megszámlálhatatlan serege bizonyítja minden ember számára."
A szentmise végén Ft. Hársfalvi Ottó általános helynök, helyi plébános adott hálát a szép ünnepért, köszönte meg mindenkinek a részvételt, Ulmer atyának pedig a szentbeszédet. „Ahogy az egyetemes könyörgésben is imádkoztuk, kívánom azt, hogy egykor mindnyájan együtt lehessünk Krisztusnak és az ő szentjeinek a dicsőségében" - tette hozzá.
A hívek a teljes búcsúk elnyeréséért szükséges imák elmondása, és a himnuszok eléneklése után léptek ki a templomból.